Üvöltő szelek

Egy árva gyerekkel kezdi. Az öreg Mr. Earnshaw úgy tér haza Liverpoolból, hogy nem a megígért ajándékokat hozza, hanem egy mocskos, néma, fekete hajú gyermeket — s a család azon nyomban meghasonlik. Ez a gyermek Heathcliff, akit Catherine bátyja, Hindley megvet, ám Catherine-tól elválaszthatatlan; a kettejüket összefűző kötelék oly heves, hogy a lány ki is mondja: Nelly, én Heathcliff vagyok! Hogy mivé lesz ez a szerelem, amint a büszkeség és a társadalmi számítás közéjük férkőzik, az hajtja előre mindazt, ami két házban és két nemzedéken át bekövetkezik.

Emily Brontë egyazon lélegzettel ír szenvedélyt és kegyetlenséget, s a láp viharait meg ritka, gyöngéd reggeleit hagyja tükröt tartani azoknak, akik átkelnek rajta. Heathcliff komoran tervet sző; Catherine lángol; Nelly figyel. Lockwood pedig, aki maga vallja be, hogy túlságosan bőkezűen ruházza másokra saját tulajdonságait, korántsem az a megbízható kalauz, akinek hiszi magát. Az eredmény egy kísértetjárta ház belsejéből elbeszélt tragédia, amely őszintén szól arról, milyen messzire fordulhat a szerelem a pusztulás felé.