A háború művészete

Ami ezután következik, kevésbé szól a csatáról, mint inkább az előrelátásról. Szun-ce latra veti az öt állandó tényezőt és a hét kérdést, amelyek egyetlen katona menetelése előtt megjósolják a győzelmet. Számba veszi egy elhúzódó hadjárat pusztító árát. A hadvezér ítéletét az uralkodó parancsa fölé helyezi, legélesebb megvetését pedig annak az ostromnak tartja fenn, amely hónapokon át vonszolja magát védőpajzsok és földhányások között, míg a parancsnok türelmét vesztve a falaknak hajítja embereit, és harmaduk odavész, miközben a város még mindig áll. A próza aforisztikus és magabiztos, maximák és képek útján halad, nem pedig érvelés révén.

Ezek a képek megmaradnak az olvasóban. Felgyülemlett vizek, amint a mélybe zúdulnak. Gömbölyű kő, amint legördül a hegyoldalon. Kígyó, amelynek farka visszacsap, ha a fejét támadják. Legyenek terveid sötétek és áthatolhatatlanok, akár az éjszaka, írja Szun-ce, és amikor mozdulsz, sújts le, mint a villám. A tanács a titoktartáson, a megzavaráson, az ellenség és önmagunk ismeretén fordul meg.

Stratégiaként olvassuk, de filozófiaként marad velünk — tiszta tekintetű elmélkedés az árról, az önuralomról és arról a csendes számtanról, amely már a kezdet előtt eldönti a végkimenetelt. A hadvezér ott ül templomában, és számol, s a számvetés maga a győzelem.