Mrs. Dalloway

A könyv ezen az egyetlen napon halad át, s nemcsak Clarissát követi, hanem azokat az idegeneket is, akik ugyanazokon az utcákon és ugyanaz alatt az ég alatt haladnak el. Közülük is a legfontosabb Septimus Warren Smith, egy fiatal veterán, akinek háború tépázta elméje rejtélyt és rémületet olvas ki egy füsttel felírt reklámszövegből odafent az égen, míg felesége, Rezia tehetetlenül áll mellette. A két élet sosem találkozik igazán, mégis felelnek egymásnak: a háziasszony, aki az estélyét készíti elő, és a katona, akihez egyetlen orvos sem tud eljutni, miközben az emlékezet, a mulandóság és az elveszett szerelem fodrozódik a város csillogó felszíne alatt.

Woolf az emberei belsejéből ír, hagyja, hogy gondolat gondolatba folyjon: Peter még mindig egy régi visszautasítás fölött pereskedik magával, Richard virággal a kezében ballag hazafelé, bár a szavakat nem tudja kimondani, a jeles Sir William Bradshaw pedig az arányosság evangéliumát hirdeti. A próza gyöngéd a hétköznapi örömökhöz, és könyörtelen azokhoz a csiszolt felszínekhez, amelyeket az emberek maguk elé rendeznek, hogy mögöttük túléljenek.

Ez a regény arról szól, mennyi minden fér bele egyetlen napba — egy elromlott szökőkút, menetelő fiúk oszlopa, egy estélyre megfoltozott zöld ruha, egy élet, amelyet egy idegenéhez mérnek. Bárkinek, aki kíváncsi rá, hogyan vonulhat át egy lélek egész időjárása egyetlen londoni délutánon, nyitva áll az ajtó.