Frans őrnagy

A nő, akit meg kell hódítania, a kevéssé hízelgő Frans őrnagy csúfnevet viseli. Apja fiúként nevelte, s Francis Mordaunt lóháton nyargal a pusztán, forgatja a tőrt, és nem tűr maga fölött senkit. Nem kufárkodom a szabadságommal, sem a kezemmel — mondja. E nyers vért mögött büszke és sebzett szív rejtőzik, Leopold pedig álruhában érkezik a düledező De Werve kastélyba, hogy megismerje őt — meghasonulva a számítás és egy csodálat között, amelyen már nem tud úrrá lenni.

Körülöttük egy kicsi, élesen megrajzolt világ mozog: a játékszenvedélytől és adósságtól meggörnyedt von Zwenken tábornok, a jószívű, harsány Rolf kapitány, meg a hölgyek rágalmai egy esti mulatságon, akik szívtelen, botrányhajhász alakot faragnak Francisból. Szellemesen, iróniával és drámai élességgel szól a regény büszkeségről, pénzről és a kettős mércéről, amellyel egy önfejű nőt megítélnek.

Bosboom-Toussaint levelekből építi a történetet, civódásból, amely flörtnek tűnik, és flörtből, amely leleplezéshez vezet. Regény, amely felteszi a kérdést, mit adhat fel egy nő, és mit tarthat meg magának — és ezt a kérdést meglepő gyöngédséggel tartja életben.