Frankenstein

Ő Victor Frankenstein, egy fiatal genfi, akinek természetfilozófiai tanulmányai Ingolstadtban megszállottsággá keményednek. Felfedezi az élettelen anyag megelevenítésének titkát, s hónapokon át tartó titkos munkával élő lényt épít csontházak és bonctermek maradékaiból. Egy borongós novemberi éjjelen a fakó, sárga szem felnyílik. Rémülettől eltelve amiatt, amit alkotott, Victor menekülőre fogja saját teremtménye elől.

Aztán a lény is megszólal. Kitaszítva, üldözve, egy nyomorúságos családot lesve egy kunyhó falának résén át, így tanulva nyelvet és bánatot, pontosan megérti, mi ő, és mitől fosztották meg. A te Ádámodnak kellett volna lennem — mondja teremtőjének —, de inkább a bukott angyal vagyok, akit minden vétek nélkül űzöl el a boldogságtól. Victorhoz intézett követelése egyszerű és iszonyatos, a köztük zajló vita pedig a szeretet, a magány, s a kölcsönös tartozás kérdése körül forog.

Mary Shelley olyan gótikus mesét írt, amely minden fordulatában erkölcsi tanmeseként is olvasható, a Genfi-tó fölött cikázó villámok, Chamonix gleccserei és a sarkvidék végtelen fehérsége hátterében. A borzalom és a fenséges alatt ott lappang egy soha egészen el nem csituló kérdés: kettejük közül vajon melyik a szörnyeteg — a teremtő vagy a teremtett?