Olaudah Equiano élete

A könyv három földrészen ível át, és sehol sem talál igazán megnyugvást. Egy gyermeket akarata ellenére Gustavus Vassa névre keresztelnek át, haditengerészeti szolgálatba kényszerítenek, megtanítanak olvasni, csatákon, sarkvidéki jégen és a Nyugat-indiai kikötőkön keresztül hurcolnak. Ott van Pascal kapitány, aki megveszi, majd később minden figyelmeztetés nélkül eladja, és ott van Robert King, a kvéker kereskedő, aki emberségesen bánik vele; később pedig ott van John Annis, egy szabad ember, akiért a szerző Granville Sharp oldalán küzd, hogy megmentse. Mindezen végigfut a hétköznapi kegyetlenség számbavétele — egy vasból való szájzár, amely egy asszony száját zárja le, hüvelykszorítók és láncok tételes jegyzéke —, egyszerűen lejegyezve, mint bizonyíték.

Equiano tanúként ír, erkölcsi kérelmezőként, és lélekként, amely a maga békéjét keresi. Ó, ti névleges keresztények! — kiált fel. Nem kérdezhetné-e meg tőletek egy afrikai: ezt vajon Istenetektől tanultátok? Van itt felháborodás, van áhítat, és egy fiú gyöngédsége, amely soha nem hagyja el a férfit. Apránként számolja össze kis üzleteit, fülét a könyvekhez szorítja, remélve, hogy azok majd válaszolnak neki, s végül valami nagyobb után nyúl, mint a saját szabadsága.

Az a szabadság pedig, amikor eljön, megéri az olvasást: a pénz a kézben, a hevesen dobogó szív, a lábak, amelyeket öröm szárnyal. Ami ezen túl van, és amit egy olyan hanggal kezd, amelynek soha nem lett volna szabad fennmaradnia, az az ajtó, amelyet ez a könyv nyitva tart.