Emma

Ezután Emma Harriet Smithre fordítja figyelmét, egy csinos, kedves természetű, ismeretlen származású lányra, akit afféle vállalkozásként karol fel. Ki akarja művelni Harrietet, el akarja téríteni egy gazdálkodó tisztességes leánykérésétől, és sokkal fényesebb szerelmet szán neki a törtető, fiatal lelkész, Mr. Elton oldalán. Minden olvasó látja, hová vezet mindez, és épp ez a gyönyörűsége. Emma nem látja. Nem voltál te jó barátja Harriet Smithnek, Emma — figyelmezteti Knightley, és a téves ítéletek csendben szaporodni kezdenek.

Jane Austen fanyar, éles szemű értelemmel meséli el mindezt, amely engedi, hogy az olvasó az udvarias párbeszédek mögött egyenest mindenki titkos reményeibe lásson. Highbury megtelik apró vígjátékaival — egy örökké betegségtől rettegő apa, aki az eltűnőben lévő menyegzői torta miatt aggodalmaskodik, egy elegáns zongora, amely Broadwoodéktól érkezik, hogy sután foglaljon helyet szerény szobákban. És ott van Miss Bates, a szegény, jólelkű és véget nem érően fecsegő asszony, akit az egész falu szeret, anélkül, hogy igazán meg tudná mondani, miért.

Szeretném Emmát szerelmesen látni, méghozzá úgy, hogy kételkedjék a viszonzásban — mondja Knightley még a történet elején. Jót tenne neki. Könyv egy fiatal nőről, aki oly biztos benne, hogy minden szívben olvas — kivéve a sajátjában —, megírva egy szerző tollából, akinek semmi sem kerüli el a figyelmét, és aki sok mindent megbocsát.