A kincses sziget

A fiú Jim Hawkins, a fogadós fia, és amikor egy zsörtölődő földesúr meg egy megfontolt doktor úgy dönt, hogy a kincs után hajóznak, Jim velük tart. Övé a történet, amelyet évekkel később mesél el. A Hispaniola fedélzetén megismeri a hajószakácsot, Hosszú John Silvert, aki fürgén ugrál a mankóján, akár egy madár, széles arca sápadt és mosolygós. Mindenki megkedveli. Jim mindenkinél jobban.

Aztán egy csendes estén, ahogy a sziget feltűnik a láthatáron, Jim bemászik egy almáshordóba egy kis falatért, elálmosodik, és hallja, hogy Silver a közelben letelepszik beszélgetni. Alig néhány szó után megérti, hogy a fedélzet minden becsületes emberének élete immár egyedül őrajta múlik.

Stevenson olyan tengeri kalandot írt, amely soha nem szűnt meg annak érezni magát — egy zsúfolt kikötő kátrány- és sószaga, egy vak koldus botja, amint az ajtó felé kopog, a hosszan lappangó fenyegetés, amely a könnyed melegség mögött rejtőzik. Ez egy könyv arról, hogy egy fiú megtanulja, milyenek is az emberek, ott, ahol senki sem óvhatja meg — és az ajtó, amelyet kitár, a legősibb valamennyi közül: egy térkép, egy hajó, és a kérdés, hogy kiben lehet megbízni.