Az Operaház fantomja

A történet középpontjában Christine Daaé áll, a fiatal énekesnő, akinek hangját mintha valami láthatatlan mester csiszolta volna — a Zene Angyala, akit néhai apja ígért neki, s aki egy zárt öltöző falain át szól hozzá. Két férfi közeledik felé a történet két ellentétes végéből. Raoul, a félénk, fiatal Chagny vikomt gyermekkora óta szereti. Odalent pedig, a színpad alatt, egy feketével bevont szobában, ahol vörös mennyezet alatt koporsó várakozik, Erik él, az álarcos zseni, akinek rajongása közelebb áll a birtoklási vágyhoz, mint a szerelemhez.

A rettegés látványosságba öltözve érkezik. Egy díva áriája károgásba fúl; egy csillár leszakad, és a zsúfolt nézőtérre zuhan; egy skarlátköpenyes alak suhan végig az álarcosbálon. A gótikus gépezet alatt azonban valami sokkal fájdalmasabb rejtőzik — egy holttest, amely szeret, imád, és soha nem tágít, egy hang, amely csak annyit kér, hogy önmagáért szeressék. A fenyegetés és a részvét folyton helyet cserél.

Borzalom és szívfájdalom, kabaré és tragédia visszhangzik egy nagy operaház pincéiben. A színpad alatti tó fölött nyitva áll az ajtó, és az onnan felszűrődő ének nehezebben ereszti el az embert, mint kellene.