Arsène Lupin, az úri betörő

Maurice Leblanc úri betörője a jó modor és a huncutság tolvaja, az álcázás mestere, aki egy beszélgetés közepén, mellékes udvariasságként adja vissza egy detektívnek az imént ellopott óráját. Esküdt ellenfele Ganimard, a híres francia nyomozó, aki újra meg újra elfogja, hogy aztán mindig kicsússzon a talaj a lába alól. Szócsatáik úgy zajlanak, mint kérdés és felelet párbaja, ahol minden lépés a következőt villantja fel. Rejtjelezett üzenetek, talányos monogramok és egy apró, kerek lyukakkal átlyuggatott játékkártya adnak fejtörőt rendőrnek és olvasónak egyaránt.

Cahorn báró levelet kap, amely tételesen felsorolja kastélya minden kincsét, és megnevezi a pontos éjszakát, amikor elviszik őket. Egy tompa tekintetű csavargó áll a bíróság elé, valószínűtlen névre hivatkozva. Egy vacsoravendég felajánlja, hogy megfejti egy grófnő rég eltűnt nyakékének régi rejtélyét. Minden történet olyan trükkön fordul meg, amelyet félig előre látunk, de sohasem kapunk el egészen, s amelyet utólag olyan hang mesél el, amely élvezi a saját leleményességét, mindig egy lépéssel előrébb.

Az öröm a fordulatban rejlik: ahogy egy jelenet, amelyet már értettünk, egészen mássá lesz, mihelyt Lupin kereket old. Arsène Lupin pontosan addig marad a börtönben, ameddig kedve tartja, mondja, és egy perccel sem tovább. Az ajtó nyitva áll. Az igazi kérdés csak az, hogy kirabolni akarja-e a házat, vagy elbűvölni a gazdáját.