Heidi

Ami ezután következik, az a nyílt ég és a pirított sajt élete, Peteré és a kecskéké, meg Peter vak nagymamájáé, akinek egyhangú napjait mindig felragyogtatja, valahányszor Heidi megjelenik. Aztán a nagynéni visszatér, és magával viszi Heidit Frankfurtba, egy szigorú szabályokkal teli előkelő házba, a betegeskedő Klárához, aki el van bűvölve tőle, és a rettenthetetlen Rottenmeier kisasszonyhoz, akinek illemérzéke nem éli túl egy zsebnyi kiscicát. A kémények és háztetők városi tengerében Heidi csendesen, fájdalmas honvággyal növekszik. Látnom kell újra a napot, amikor jó éjszakát mond a hegyeknek — mondja.

Johanna Spyri gyengéden ír, mindenféle kioktatás nélkül, hagyva, hogy az apró dolgok hordozzák a súlyt — hervadt virágok, egy anyátlan kecske, egy titkon félretett halom zsemle. A humor szelíd, a hit egyszerű szavú, a vágyakozás valódi, és mintha az egész könyv visszafojtaná a lélegzetét a nagyapa kívánsága körül, amit a kislánynak szán: Azt akarom, hogy szabad és boldog legyen, akár a madár!

Ez a történet arról szól, mire képes egy gyermek ártatlan szíve egy megkeményedett emberrel, egy magányos házzal, egy barátsággal — és arról, milyen messzire elér egyetlen ragyogó hegy emléke. Gyere, és kapaszkodj fel te is.